Minden év október 16-án a La Via Campesina megünnepli a népek élelmezési szuverenitásáért és a transznacionális vállalatok elleni nemzetközi cselekvési napot. Idén, miközben tagszervezeteinket és szövetségeseinket mozgósításra hívjuk fel, különösen felhívjuk a figyelmet arra a káros szerepre, amelyet a globális pénzügyi intézmények – köztük a Világbank (WB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – játszottak a demokrácia és az élelmiszer-szuverenitás aláásásában területeinken, elősegítve egy olyan neokoloniális struktúra kialakulását, amely leigáz minket.
Évtizedek óta a Világbank és az IMF által rákényszerített strukturális kiigazítási programok (SAP-ok) és megszorító intézkedések az egész világ országait az adósság ördögi körébe zárják. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) legújabb jelentése rávilágít arra, hogy a világ népességének fele (körülbelül 3,3 milliárd ember) olyan országokban él, ahol többet költenek kamatfizetésekre, mint az egészségügyre vagy az oktatásra. A pénzügyi adósság a kifosztás magánjellegű mechanizmusává és a népi szegénység kezelésének egyik módjává vált, közvetlenül érintve a háztartásokat és a közösségi munkát.
Bármely úgynevezett „mentőcsomag” vagy „segély”, amelyet ezek az intézmények az országoknak kínálnak, feltételekhez kötött. Ezek a programok általában a kereskedelem és a befektetések liberalizációját, a privatizációt és a deregulációt követelik meg. A nemzeti gazdaságok működésének fenntartását (és a globális tőkepiacokhoz való hozzáférés megőrzését) szolgáló hitelekért cserébe a Világbank és az IMF az alapvető áruk és szolgáltatások állami támogatásának drasztikus csökkentését követeli.
Programjaik emellett a parasztok, a kisüzemi élelmiszer-termelők, az őslakos népek, a vidéki közösségek, a munkavállalók és a környezet védelmének lebontására törekednek, miközben átfogó, piacorientált reformokat kényszerítenek a belpolitikára és a piaci szabályozásra. Ezek a reformok magukban foglalják a piacvezérelt agrárreform-modelleket, amelyek a közjavakat (beleértve a magokat, a földet, a vizet és a területeket) vállalati kézbe adják át, és a profit és a szabad piacok szolgálatába állítják őket. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika, a Karib-térség, a Csendes-óceáni térség és Európa országai kénytelenek voltak jelentős mértékű döntéshozatali autonómiájukat átadni a nemzetközi pénzügyi intézményeknek, köztük az IMF-nek, a Világbanknak és az Ázsiai Fejlesztési Banknak (ADB).
Az országainkat sújtó külső adósságválságon és az abból fakadó pénzügyi autonómia elvesztésén túlmenően az ezen intézmények által támogatott neoliberális gazdasági modell arra is kényszerítette az államokat, hogy visszavonuljanak a nép szolgálatának elsődleges kötelességétől. Világszerte az állam visszavonulása az alapvető közszolgáltatásoktól és a szociális jóléti programoktól olyan helyzethez vezetett, amelyben a paraszti háztartásokat is magas háztartási adósságterhek nyomják. Termékeik stagnáló árai, a jövedelemtámogatás hiánya, a csökkenő bérek, valamint a termelési és megélhetési költségek drámai emelkedése egyre sebezhetőbbé tette a munkáscsaládokat és a vidéki közösségeket. Az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy elutasítsák a rendkívül bizonytalan munkahelyeket, a nyomorúságos béreket vagy a rossz munkakörülményeket, mert a havi törlesztőrészletek fizetésének sürgőssége kizárja számukra a sztrájk, a tiltakozás vagy az ellenállás lehetőségét. Sokan kénytelenek olyan magánhitelezőktől és mikrofinanszírozási intézményektől kölcsönkérni, amelyek túlzottan magas kamatokat számítanak fel, csak azért, hogy túléljék a hónapot, és fedezzék az alapvető szükségleteiket, mint például az élelmiszer, a gyógyszerek, a lakbér és a közszolgáltatások. Amikor a hitelfelvevők nem tudnak visszafizetni, gyakran zaklatásnak vannak kitéve, sőt, akár öngyilkosságot is elkövetnek. Több országban működő tagjaink dokumentáltak olyan szívszorító eseteket, amikor paraszti családokat – különösen nőket és fiatalokat – zaklattak a behajtók.
Közvetlen összefüggés van a pénzügyek, az autonómia elvesztése és a háztartásokon belüli nemi alapú erőszak között. A háztartási adósság a nőket és a nemi identitásukban sokszínű embereket alárendelt helyzetbe kényszeríti, és lehetetlenné teszi számukra, hogy kiszabaduljanak az erőszak ciklusából, mivel egy eladósodott nőnek nincs meg a minimális anyagi eszköze ahhoz, hogy elhagyja az erőszakos háztartást, és kénytelen a családi vagy házastársi hálózatokra támaszkodni az adósságtörlesztés fenntartása érdekében.
A Világbank és az IMF által támogatott strukturális kiigazítási programok és neoliberális politikák egyúttal előkészítették az utat az élelmiszerrendszer pénzügyi átalakulása, a föld- és területfelvásárlások, valamint a vállalati koncentráció előtt. A kereskedelmi bankok, állami vagyonalapok, magánbefektetési alapok és vagyonkezelő társaságokhoz hasonló pénzügyi szervezetek egyre növekvő részvétele az élelmiszerrendszerekben lehetővé tette a vállalatok számára, hogy fúziók és felvásárlások révén megszilárdítsák piaci erejüket. Ennek eredményeként – ma – a globális vetőmag-, növényvédőszer-, mezőgazdasági gép-, állatgyógyászati és sertésgenetikai ágazatok megfelelnek az oligopóliumok definíciójának, mivel mindegyik piacon négy vállalat ellenőrzi a piac több mint 40%-át.
A La Via Campesina-nál egyértelműen állítjuk: ez a rendszer nem maradhat fenn. Alulról jövő ellenállást kell kiépítenünk a globális pénzügyi rendszer fenyegetéseivel szemben.
MOBILIZÁLJUK A NÉPEKET!
Idén, amikor október 16-án megünnepeljük a Nemzetközi Akciónapot, a Világbank és az IMF Thaiföldön tartja éves üléseit. Felhívjuk a világ minden táján működő tagszervezeteinket – beleértve azokat is, akik Thaiföldön lesznek –, hogy mozgósítsák magukat, és hangot adjanak ezeknek az intézményeknek a neoliberális politikáival szembeni ellenállásuknak. Arra buzdítunk benneteket, hogy terjesszétek a következő követeléseket, hogy a pénzügyi szuverenitáson keresztül építsük fel az élelmiszer-szuverenitást.
Töröljék el az adósságot: az alacsony jövedelmű országok 60%-a és a közepes jövedelmű országok 30%-a adósságválsággal küzd, ami korlátozza az élelmiszer-szuverenitásba és a szociális szolgáltatásokba való befektetési képességüket, miközben súlyosbítja az éhezést és az egyenlőtlenségeket. Az adósságtörlés elengedhetetlen ennek a körforgásnak a megtöréséhez.
Végezzenek polgári ellenőrzéseket a külső adósságokról: sok országban a parasztok és a munkások továbbra sem tudják, miért keletkezett a külső adósság, hogyan használták fel, és ki profitált belőle. Tagjainknak követelniük kell országuk külső adósságának nyilvános ellenőrzését, és el kell számoltatniuk azokat a döntéseket, amelyek kárt okoztak a közösségeknek.
A vállalati támogatások megszüntetése és az agroökológiára való átirányítása: A nemzeti és multilaterális élelmezési, mezőgazdasági és éghajlati finanszírozást el kell irányítani az ipari és vállalati élelmiszer-rendszerektől és értékláncoktól az élelmezési szuverenitás és az agroökológia felé. Meg kell szüntetni az agrárvállalatok által kapott hatalmas közvetlen és közvetett támogatásokat, és ezeket a forrásokat az élelmezési szuverenitás kiépítésére kell fordítani.
Bevételek növelése a társasági adó és a vagyonadó révén: az állami bevételeket progresszív adózással is növelni lehet, ideértve a vállalati nyereség megfelelő adóztatását, valamint a szupergazdagokra kivetett vagyonadót.
A központi bankok demokratizálása: a központi bankoknak átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá kell válniuk, és kötelesek kell legyenek a nép érdekeit védeni, ahelyett, hogy a nagy tőke érdekeit szolgálnák.
Az emberek és a bolygó helyezése a gazdaságpolitika középpontjába: a gazdasági reformokat nem csupán a költségvetési egyenlegek és a piaci mutatók alapján kell értékelni, hanem az éhínségre, a vidéki megélhetésre, az ökológiai rezilienciára, az egyenlőtlenségekre és az emberek élelmiszer-rendszerek feletti ellenőrzésére gyakorolt hatásaik alapján is.
Felhívjuk tagszervezeteinket, szövetségeseinket és támogatóinkat, hogy tüntetéseik során hangoztassák ezeket a követeléseket, és tárják fel, illetve ítéljék el, hogy ezek a nemzetközi pénzügyi intézmények hogyan aláásták az élelmiszer-szuverenitást és a közszolgáltatásokat a saját területeiken.
Szervezzenek tüntetéseket, nyilvános szemináriumokat és sajtótájékoztatókat.
Tanúskodjanak arról, hogy a neoliberális politikák hogyan érintették nemcsak a paraszti és vidéki közösségeket, hanem az emberek hozzáférését is az agroökológiai gyakorlatok révén termelt egészséges, tápláló élelmiszerekhez.
Adjátok hozzá rendezvényeiteket ehhez a globális térképhez, itt. https://padlet.com/lvcweb/global-action-days-against-the-wb-imf-and-wto-10sept26-16oct-6h1fjx7aabet98v8
Népünk élelmiszer-szuverenitásáért,
az IMF és a Világbank politikái ellen!
Tápláljuk az embereket, ne az adósságokat!
Forrás: Via Campesina
